Cosmocápsula

Kolumbiai e-zine (pdf-formátum), ami 2009 áprilisában alakult. Ahogy a Cosmocápsula szerkesztői gárdája fogalmaz: "A folyóirat célja, hogy népszerűsítse az SF-olvasást, írást, és tanulmányok készítését, valamint a kritikus gondolkodást és hogy terjessze a tudományt." Az eddigi négy szám ingyenesen letölthető a honlapjukról.

A 0. szám

Spin, Finnország

Finnország fanzinmozgalma szép múltra tekinthet vissza, legrégebbi, ma is futó kiadványa a Spin, ami 1977-től jelenik meg a Turku Science Fiction Társaság gondozásában. A fanzin ugyan rengeteg viszontagságon ment keresztül, mégis fontos kiadványa a finn SF-nek, noha főleg a Turku tagjainak szól.

az első szám

Syd Mead

Sydney Jay Mead a minesotai Saint Paul szülötte (1933. július 18.) talán a legismertebb "designer, visual futurist and concept artist" a világon, a sci-fi területén legalább is biztosan. 1959-ben szerzett diplomát az akkori Art Center Schoolban (Los Angeles), majd ezután a Ford Motors-nál kezdett dolgozni tervezőként. Az általa készített tervek már akkor futurisztikusak voltak, nem is csoda, ha Mead hamarosan kapcsolatba került a sci-fivel. Miután 1970-ban saját céget alapított, 1978-ban közreműködött is egy nagyszabású űroperában: az első Star Trek moziban, neki köszönhetjük a Föld ellen támadó szonda, V'ger formáját. Ám az igazi hírnevet számára a filmes szakmában 1982 hozta el, amikor bemutatták azt a két filmet amiben jelentős szerepet vállal: a Tront és a Blade Runnert. Ezek után a nyolcvanas-kilencvenes évek jelentősebb filmjeiben benne volt a keze: 2010 - A kapcsolat éve (Leonov űrhajó), Aliens (a Sulaco csillaghajó), Rövidzárlat (bezony, Johnny 5), Időzsaru, Johnny Mnemonick, Strange Days és még sorolhatnánk a kisebb filmeket, sorozatokat. Ráadásul nem csak az USA-ban, hanem Japánban is dolgozott többek között a Space Battleship Yamato egyik filmváltozatán (Yamato 2520) és a Turn A Gundam című mecha-sorozaton is. Az ezredforduló után sem tétlenkedett, bár már nem volt olyan látványos a munkája: Mars mentőakció, Jetsons filmváltozata, dolgozott a Sziget című filmben, valamint a Tron 2.0 és a Battlestar Galactica számítógépes játékokon. Ugyan a most mozikban futó Tron: Legacy elkészítésében nem vett részt, mégis az egész az ő ötletein alapul, hisz a film visszanyúl az eredetijéhez, melyet Syd álmodott meg.

Los Cuentos Fantásticos

A spanyol ajkú dél-amerikai országok (ill. a portugál Brazília) tobzódik a science fiction magazinok számát tekintve, és ezek gyakran nem sokban különböztek az USA pulp magazinjaitól. Ilyen volt az 1948 és 1953 közt Mexikóban kiadott, összesen 48 számmal rendelkező Los Cuentos Fantásticos (Fantasztikus történetek), ami az amerikai Famous Fantastic Mysteries mexikói változata volt. Az újság a klasszikus pulp minden sajátját magán viselte: 60 oldal, a kor amerikai illusztrátorainak (Finlay, Frank R. Paul stb.) borítóival, amerikai szerzőkkel Lovecrafttól William Tennen keresztül Eric Frank Russelig, spanyol ajkú szerző elvétve fordult csak elő (azt is mondhatnánk, mutatóba). Mindenesetre a mexikói sci-fi fanok és gyűjtők nosztalgiával gondolnak vissza erre az "revistára".

az 5. szám, borító Virgil Finlay

Táncsics sci-fi

A Táncsics Kiadó különböző fajtájú köteteiben előfordultak sci-fi könyvek is. Adtak ki külön-külön, illetve a "Művelt Nép" sorozatban is, valamint néhány, ma már klasszikusnak számító novelláskötetet is olyan szerzőkkel, mint a Sztrugackij testvérek, Brian W. Aldiss, Clifford D. Simak vagy Ilja Varsavszkij. A kötetekben helyet kaptak különféle egyszerű ceruzás illusztrációk.

A Művelt Nép sorozatból (érdekesség, hogy némelyik könyvnek van fekete hátterű borítója is):

1969, grafika Szitás György

Esli

Az Esli (Если, "Ha") 1991 óta kiadott orosz fantasztikus magazin (ezzel a leghosszabb ideje futó SF kiadvány hazájában). Nagyjából 14 ezer példányban jelenik meg havonta, 304 (!) oldalon, Oroszországban, Ukrajnában, Fehéroroszországban és Kazahsztánban. Maga az újság nagyon színvonalas, mindössze csak a harmadát teszik ki hazai és külföldi novellák, a többit kritikák, esszék, interjúk, könyvajánlók, készülő könyvek bemutatásai, filmismertetők és hasonló írások foglalják el. A magazin stábja mellett működik egy "kreatív tanács", aminek olyan neves személyiségek a tagjai, mint Borisz Sztrugackij, Marina és Szergej Gyacsenko, Szergej Lukjanyenko, Alexander Gromov és mások. Évente rendeznek az Esli égisze alatt novellaíró pályázatot, ami igencsak rangos dolognak számít. Maga a magazin számolatlan díjat söpört be, többek között 2000-ben Európa Legjobb Magazinjává nyilvánították.

a jubileumi 200. szám

Science Fiction Magazine, Australia

Van Ilkin, a neves ausztrál SF kritikus 1977-ben indította útjára a mind a mai napig legmeghatározóbb ausztrál SF kritikai lapot, a Science Fiction, a review of speculative fiction (nem összekeverendő a hasonló, Australian Science Fiction Review című kiadvánnyal). Ahogy a nevében is benne van, a lap a kritikai oldalról közelíti meg az SF-et, lapszámaiban ausztrál és más szerzők egyaránt helyet kapnak, néha tematikus lapok is kijönnek. A borítóira inkább az egyszerűség jellemző (monokróm, sárga az uralkodó szín), egy ideje a magazinban megjelenő legfontosabb szerző képe kerül ki a borítóra. Jelenleg 46 számot ért meg.

az első szám

Syd Mead videók

A hamarosan bemutatásra kerülő Tron 2 illetve a nemrég DVD-n megjelent Blade Runner Director's Cut apropóján két kis videó Syd Meadről (1933-) és munkásságáról.

Gollancz sci-fi klasszikusok

Aki érdeklődik az ötletes sci-fi könyvborítókért az már valószínűleg összefutott a brit Gollancz kiadó köteteivel, melyek a science fiction klasszikus alkotásait reprezentálják. A monokróm, papírmasékból összeállított borítóképek ötletességükkel, egyszerűségükkel, letisztultságukkal és a regényekre nagyon is jellemző gondolattársításaikkal váltak az utóbbi évek legemlékezetesebb könyvborítóivá.

Update: a borítók Sandra Ziharovic munkái. (blogja)

Greg Bear: Eon

International Science Fiction

Az Egyesült Államok tekinthető már évtizedek óta a sci-fi magazinok legfontosabb piacának, valamint az egész sci-fi mozgalom legfőbb terének. Ez viszont azt eredményezi, hogy az amerikai piacról nagyon ritkán tekintenek ki. Ezt a trendet különböző kiadványok újra és újra megpróbálják megtörni. Ezekről nagyon ritkán hallani, de imitt-amott feltűnnek. Ilyen volt a Frederik Pohl által szerkesztett, két számot megélt International Science Fiction magazin is, amely olasz, francia, német, orosz, holland és egyéb nemzetiségű szerzők műveit ill. más nemzetek SF-jéről szóló írásokat kívánt bemutatni. Annyit lehet tudni a magazinról, hogy 1967 novemberében és 1968 júniusában jelent meg, a borítót mindkét szám esetében Jack Gaughan készítette.

1967 november, figyeljük a gép vezérsíkjait

Enki Bilal

Enki Bilal azok közé a francia alkotók közé tartozik, akit nem nagyon kell bemutatni. 1951-ben, az akkori Jugoszláviában született Bilal kilenc éves korában költözött szüleivel Párizsba. Itt fedezte fel a virágzó francia képregényeket, többek között megismerkedett az Asterix képregénysorozatot is jegyző René Goscinny-vel, aki inspirálóan hatott rá. Bilal első képregénye 1972-ben jelent meg, ezután hol rajzolóként, hol szövegíróként vett részt különféle comicok elkészítésében. Az 1980-ban útjára indított, saját maga által írt és rajzolt Nikopol-trilógia hozta meg számára a nemzetközi hírnevet. Ebből a sorozatból Bilal maga készített filmet 2004-ben Immortel (ad vitam) címmel. Idehaza egy másik fontos sorozata, a Szörny-tetralógia (máshol Hatzfeld-tetralógia, 1998-2007) első három része jelent meg, a befejező kötet még kiadásra vár. Bilal a képregények mellett markáns rajzolási technikájával a kiadók érdeklődését is felkeltette, így nem meglepő, hogy több sci-fi kiadvány borítóját készítette, így megtalálható munkája az Univers címlapján ugyanúgy, mint Verne-regények kiadásainál.

Asimov bemutatja...

Ha az ember egy antológiát akar kiadni, érdemes valami jól hangzó nevet adni. Vagy olyan személy nevét kell hozzábiggyeszteni, aki egyébként mindenkinek azonnal beugrik. Ennek a szellemében tekinthetünk az Isaac Asimov Presents Great Science Fiction Stories antológiasorozatot. Persze Asimov neve nem csak dísz, ő, és a neves szerkesztő, Martin H. Greenberg állították össze a sorozatot, és minden novellához írtak egy-egy rövid kis előszót. Az első kötetét 1979 márciusában jelentette meg a DAW Books, abból a célból, hogy felidézzék az amerikai magazinok aranykorának - annak is főleg az Astoundinghoz köthető - legjobb írásait. A sorozat összesen 25 kötetet ért el, az utolsót 1992 júliusában adták ki (Asimov halála után három hónappal). A sorozat az 1939 és 1963 közti időszakot ölelte fel, színvonalas és emlékezetes írásokat bemutatva. A magyar olvasóknak onnan lehet ismert, hogy a Maecenas Kiadó két kötetet, a 15-öst (1953) és a 16-ost (1954), Gyilkos idő és Szívélyes Fahrenheit címen kiadott (utóbbi két újra-kiadást is megélt).

Új Birodalmak

2009 áprilisában indították útjára a Fantasy és Science Fiction Új Birodalmai (angolul röviden New Realms, eredetileg 新幻界) című fanzint. Az Új Birodalmak célkitűzése, hogy a kínai SF/F fanoknak a legmagasabb minőségű írásokat szállítsa, legyen szó novellákról vagy cikkekről. Másfél év alatt a fanzin Kína vezető fantasztikus kiadványa lett az SFW mellett. Itt lehetőségük van az új szerzőknek a kiugrásra, ill. a kínai fantasztikus kritika is fontos terepre lelt a kiadványban. Érdekessége, hogy a magazin minden száma letölthető a hivatalos honlapról (természetesen kínaiul).

az egyik korai szám

Parsec (Argentína)

Argentínában az elmúlt évtizedekben több színvonalas science fiction magazin is létezett. Ilyen magazin volt az 1984 májusa és októbere között hat számot megélt Parsec. Szerkesztője Sergio Gaut vel Hartman argentin sci-fi író és szerkesztő volt, és Buenos Airesben jelentették meg. A magazinban főleg amerikai szerzők művei jelentek meg, hazai írók csak ritkán jelentek meg.

Kossuth Fantasztikus Sorozat

A Kozmosz Könyvek első köteteinek kiadása idején indította útjára a Kossuth Könyvkiadó 1970-ben egységes sci-fi sorozatát, Kuczka Péter szerkesztésével. A sorozat a maga idejében igen exkluzívnak számított kemény borítójával és magas árával. Az első könyv Alekszandr Beljajev A levegőkereskedő és Az utolsó atlantiszi című írásainak közös kiadása volt. Ezt később olyan fontos művek követték, mint Frederick Pohl és Cyril M. Kornbluth A Venus-üzlet, Kurt Vonnegut Utopia 14, a Sztrugackij testvérpár Nehéz istennek lenni, Michael Crichton Az Androméda-törzs vagy Ivan Jefremov A Bika órája című regénye. Bár a sorozatban összesen 18 kötetet jelentettek meg, az azonos külcsíny a 11. (Arthur C. Clarke: Holdrengés) kötetnél megváltozik, és már minden könyv teljesen egyedi borítót kapott. Ellenben minden kötetben találhatunk különbözőbelső illusztrációkat is, egyszerű rajzok képében. A sorozat utolsó kötete (Kir Bulicsov: Az utolsó háború) 1975-ben jelent meg. Ezt követően helyét a már megerősödött Kozmosz kiadványok vették át, illetve a többezres példányszámú Galaktika magazin.

egyszerű és igényes