A hónap borítója - 2011. január

Az év első hónapja mindig szűkös könyvmegjelenések tekintetében. Én magam is azt hittem, hogy üresen marad ez a bejegyzés. Aztán kijött az Agave új Dick-regénye, ami nem kimondottan szép borító - inkább az ötletes a jó szó -, de ha nincs más... És ekkor találtam rá keresgélés közben egy másik kötetre, egy bizonyos Amos B. Deepwell álnéven író magyar szerző Második című könyvére. A kvázi magánkiadásban megjelent könyv borítójáról nem tudni semmit, ahogy magáról a könyvről sem. Nem mondanám rá, hogy kifejezetten egyedi, de Lincolnnál egy fokkal jobb (sci-fisebb), bár a "sokat láttuk CGI" kategória. De ez egy szűkös hónap.

forrás: novum

A Móra Alapítvány-sorozata

A Móra Ferenc Kiadó 1992 és 1995 között arra vállalkozott, hogy egységes külsőben megjelentesse Isaac Asimov Alapítvány, Birodalom és Robot műveit. Az összesen 13 kötetes sorozat azonban nem tartalmazott két regényt. A mezítelen nap 1990-ben jelent meg A sci-fi mesterei sorozatban, mindazonáltal ettől még bekerülhetett volna a sorozatba (az Alapítvány előtt pl. először 1991-ben, majd ebben a sorozatban 1995-ben jelent meg, még a borítója is ugyan az a két kiadásnak). A másik hiányzó kötet az Előjáték az Alapítványhoz, aminek jogai valamilyen úton-módon a Cédrus Kiadóhoz kerültek, így ők jelentették meg 1993-ban.

A Móra sorozatának borítóit Jantner János készítette.

Más Allá

A legjelentősebb argentin sci-fi magazin az 1953 és 1957 között 49 számot megélt Más Allá (magyarul Túl) című magazin volt. Szerkesztője Hector Oesterheld Germain író és szerkesztő volt. Számaiban több novellát átvett az amerikai Galaxy-tól, de igen sok hazai szerző is publikálási lehetőséget kapott oldalain. Ezek mellett  pedig könyvajánlók, irodalmi és tudományos cikkek is helyet kaptak. Hosszú ideig ez a magazin volt a spanyol ajkú világban az, amelyik a legtöbb megjelent számmal büszkélkedhetett. Sajnos bármekkora kultusz is övezte a magazint, 1957 júniusában megszűnt.

az 1. szám

Edd Cartier

Edward Daniel Cartier 1914-ben született New Jersey-ben. A Pratt Institute nevű művészeti iskolában tanult, és miután 1936-ban befejezte itt a tanulmányait, illusztrátorként kezdett el dolgozni több helyütt, pl. John W. Campbell Jr. Astoundingjánál, a Doc Savage és az Unknown magazinoknál. Részt vett a második világháborúban (többek közt megjárta a híres ardenneki offenzívát). Katonai státuszának köszönhetően (G.I.Bill) újra be tudott iratkozni a Pratt Institute-ba, ahol 1953-ban képzőművészeti diplomát szerzett. Ezután több évtizeden át dolgozott illusztrátorként és művészeti tanácsadóként különböző kiadóknál és szervezeteknél. 1992-ben megkapta a World Fantasy Lifetime Achievement Award-ot, 1996-ban és 2001-ben pedig jelölték Retro Hugóra egy 1945-ös és 1951-es munkájáért. Cartier 2008 december 25-én halt meg New Jersey-i lakásában. 94 évet élt.

Tiltott bolygó

Tiltott bolygó, vagyis Apagorevmenos Planitis (Απαγορευμένος Πλανήτης) a címe Görögország legismertebb sci-fi magazinjának. 1987 márciusában indult el a lap, Jorgosz Bazinasz kiadásában. A kis méretű első három után a kiadvány negyedik (1988 november-december) száma már nagyobb formátumra váltott (20.5 x 27.5), de 1989 végén visszatértek a kis formátumhoz. Sajnos az újság 1990 őszén, a tizedik számmal megszűnt. Öt évig kellett várni, míg '96 júniusában újraindult (az első sorozatot A, a másodikat B jelzéssel szokás illetni). Az új szerkesztő Krisztodulosz Litarisz lett, viszont a 1999 április-májusi kilencedik számmal végleg megszűnt. A magazin fennállása során külföldi és görög szerzők műveit egyaránt közölte, és nagy népszerűségnek örvendett a hazai olvasók körében.

az első három kis alakú szám 

Classic Australian SF

Az Aurealis magazin gondozásában 2010-ben megjelent hat ausztrál sci-fi az ottani fantasztikum hőskorából.

J'ai Lu Millénaires

A francia J'ai Lu kiadó 1998 és 2004 között adta ki a Millénaires című könyvsorozatát, amelyben a francia és nemzetközi fantasztikum legjobbjait jelentette meg egyedi borítóval.

Antologias de Ciencia Ficción

A spanyol Luis de Caralt szerkesztésében, 1976 és 1981 között megjelent Antologias de Ciencia Ficción sorozatban 35 válogatáskötet jelent meg. A szerzőgárda igen széles volt, Asimovtól Zelazny-ig.

borító Rodolfo

A sci-fi mesterei

Anno a Galaktikát és a hozzá kapcsolódó könyveket megjelentető Móra Ferenc Könyvkiadó Kuczka Péter szerkesztésében egy újabb nívósnak szánt - és egyébként nívósra is sikerült - sorozatot indított el 1990-ben A sci-fi mesterei címen. 1992-ig a sorozatban 11 kötet látott napvilágot, ezek közül több kötődött a Móra más sorozataihoz - pl. a Túl a kék eseményhorizonton a Galaktika Baráti Kör Könyvklubjában megjelent Átjáró, míg a Vendéglő a világ végén a Galaktika Fantasztikus Könyvekben megjelent Galaxis útikalauz stopposoknak folytatása. Érdekesség, hogy A városnak korábban már volt egy magyar kiadása az ugyancsak Mórás Kozmosz Fantasztikus Könyvekben, de nyilvánvalóan volt értelme újra kiadni (ráadásul szubjektív véleményem szerint Jantner János új borítója sokkal szebb mint az eredeti, ami Korga György munkája).

borító Boros Zoltán

Aphelion Magazine

Az 1985-ben Ausztráliában tartott Worldcon alkalmával merült fel az ötlet Peter McNamara ausztrál SF szerkesztőben, hogy látva a halódó hazai SF-et, társaival (köztük Dianne DeBellis-szel, aki egyike az ausztrál sci-fi szaktekintélyeinek) elindítanak egy újságot. Így került a boltokba 1985 nyarán az Aphelion Science Fiction Magazine. Sajnos csupán öt számot ért meg és 1986 végén be is fejezték a kiadást (a lapok számozása igen érdekes, az 1986 ősz és tél az 1986 tavasza elé került). Az újság A4-es formátumú, 96 oldalon közölt novellákat, kritikákat, esszéket a sci-fi világából, ausztrál szerzőkkel. A borítók Steve Altman és John Beswick munkái.

Ubiq

Horvátországban, 2007 novemberében adták a zágrábi Mentor kiadó gondozásában az Ubiq magazin első számát. A nagyjából félévente megjelenő kiadvány 240 oldalas, benne horvát szerzők novellái, esszék, kritikák és elemzések jelennek meg. Jelenleg hét számnál tart, a borítója nem a szokványos SF illusztrációkat idézi (ezzel vélhetően a fantasztikumot nem olvasók felé kívántak nyitni.)

Magyar nyelven további érdekességeket olvashatunk itt és itt.

első szám

Edward Miller és a Marsbéli krónikák

Edward Miller, azaz Les Edwards. Igazából nem lényeges, hisz a képek magukért beszélnek, a World Fantasy díjas alkotó idehaza a Perdido pályaudvar, végállomás borítójáról lehet ismerős. Most Ray Bradbury örök klasszikusához készített pár képét mutatjuk be.

Ray Bradbury

SF Magazin, Japán

Japán első professzionális science fiction magazinja 1960-ban jelent meg (valójában már 1959-ben, de a lap a későbbi dátummal került ki a boltokba). Az SF Magazin (angolul gyakran Hayakawa's SF Magazine, japánul SFマガジン) az amerikai The Magazine of Fantasy & Science Fiction japán változataként indult Fukushima Masami (福島 正実) japán sci-fi író és kiadó szerkesztésében. A magazinban kezdetben csak angolszász szerzők műveit közölték, később azonban eredeti japán szerzők írásait is megjelentették, így az újság a hazai sci-fi irodalom legfontosabb színterévé vált. Az újság jelenleg is fut, és a legnagyobb ilyen kiadvány hazájában, valamint a magazin olvasói által odaítélt közönségdíj is nagy presztízsnek örvend.

az első szám

Magazine de Ficcao Científica

Latin-Amerikában, ahogy láttuk korábban, gyakran amerikai magazinok helyi kiadásait jelentették meg. A The Magazine of Fantasy & Science Fiction is megjelent, igaz, portugálul. Az első brazil változata, a Galáxia 2000 csupán hat számot ért meg 1968-ban. Ezzel szemben a másik próbálkozás, a Magazine de Ficção Científica 1970 és 1971 között húsz számban jelent meg. A kiadvány természetesen az amerikai változat sztorijaira épített, és ne lepődjön meg senki, ha ismerős borítókat lát. Szerkesztője Jerônymo Monteiro (1908-1970) volt, aki az első brazil sci-fi írók közé tartozott.

az első szám 

Satellite

1958-ban egy kis francia sci-fi rajongói csoport úgy döntött, létrehoz egy francia sci-fi folyóiratot. Ez a magazin lett a Satellite, főszerkesztője Michel Bénâtre és Hervé Calixte (valódi nevén Patrice Rondard) volt, Jacques Bergier pedig mint tudományos tanácsadó közreműködött, később Gerard Klein is munkatársa volt a lapnak. Az újságban a külföldi sci-fi történetek mellett francia szerzők műveit is közöltek, novellákat és regényeket is, folytatásokban. A magazin sajnos anyagi problémák miatt folyamatosan jelentős gondokkal küszködött, külsejében, terjedelmében, belső anyagaiban is sokszor változott, szerkesztőt és kiadót cserélt, de 1963-ban végül a 47. számával megszűnt.

Robur magazin

A Galaktika magazin mellett Kuczka Péter és Rigó Béla szerkesztésében 1984-ben megalapították a Robur magazint, amit a kiadó az ifjúság sci-fi magazinjának szánt. Nevét Verne hősétől kölcsönözte. Az első szám előszavában ezt a célt nevezik meg: 

"El akarjuk vinni olvasóinkat a távol múltba, ősemberek és ősi szörnyetegek közé, a távoli jövőbe, fantasztikus világokba. Szeretnénk megmutatni olvasóinknak a Föld messzi tájait, a levegő birodalmát, a pálmás szigeteket, a jeges hegycsúcsokat, a tengerek rejtelmeit, a Naprendszer bolygóit, a világűr csillagait. Szeretnénk bemutatni a regények bátor és okos hőseit, nemes céljaikat, akár népük szabadságáért, akár a Föld megmentéséért, akár a végtelenség meghódításáért küzdenek.

Szórakoztatni szeretnénk az olvasót. A képzelet szabadságát, az emberiesség győzelmének hitét, az igazság megismerésének Örömét szeretnénk adni. Örülnénk, ha a regények és elbeszélések szereplőivel együtt kutatná távoli vidékek titkait, repülne ismeretlen értelmes lények bolygóira, megfejtené a rejtélyeket, keresné az igazságot."

borító Viszt György

A magazin 16 számot ért meg két éves fennállása alatt. Mivel főleg ifjúsági profilú volt, sok ennek a célcsoportnak szóló művet közöltek (pl. a Jedi kristály című Star Wars történetet), emellett azonban helyet kaptak a felnőttek érdeklődésére is számot tartható írások, mint pl. Asimov Én, a robot-novellái, J. H. Rosny-tól A végtelen hajósai vagy Arthur Conan Doyle-tól Az elveszett világ. A belső illusztrációkkal is ellátott kiadvány borítói között találunk nagyon szép munkákat is, pl. Ámon Lászlótól, Zórád Ernőtől vagy Barczánfalvi Ferenctől.

borító Viszt György

Őrült Penguin borítók II. - David Pelham

Bár David Pelham (1938-) nem tartozik a legismertebb sci-fi illusztrátorok közé - noha sok egyéb könyvnek is készített borítót a tematikán kívül -, mégis megérdemli, hogy kiemeljük a Penguin-nek készített borítóit. A londoni St Martin's School of Art-ban végzett az ötvenes években, majd 1968-ban szegődött el a Penguin-hez.

Legismertebb munkája minden bizonnyal Anthony Burgess A Clockwork Orange regényéhez készült borítója.

Vision of Tomorrow

A Vision of Tomorrow című magazint bár Angliában szerkesztették és nyomták, Ausztráliában terjesztették. A lap szerkesztője Philip Harbottle (1941-). 1969-ben és 1970-ben jelent meg összesen 12 száma. Ez volt az első, színvonalas ausztrál sci-fi magazin. "A Vision of Tomorrow egy éven át valóra váltotta az ausztrál szerzők legszebb reményeit, akik ugyanakkor fényesen igazolták Graham [Ronald E. Grahan kiadó] és Harbottle elgondolásának helyességét” – írja Richard D. Nolane kanadai teoretikus. A magazinban megjelenő ausztrál szerzők mellett a borítókat készítő illusztrátorok számára is fontos terep volt a magazin, ilyen alkotó pl. Stanley Pitt (1955-).

borító: James (?)

Argentín sci-fi antológiák

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül mutatunk be párat az Argentínában megjelent SF antológiákból.

La ciencia ficción en la Agentina, 1985

Nabil Farouk arab sci-fi regényei

Nagyon ritkán esik meg, hogy arab illetőségű fantasztikummal találkozzon az ember, ezért érdemes minél több szót szentelni a dolognak. Mivel ez egy alapvetően képes blog, ezért nem kívánkozik részletes ismertetésbe belemenni, csupán az idevágó információkat kívánja közölni.

Dr. Nabil Farouk (نبيل فاروق) Egyiptomban született 1956-ban, és napjainkban a leghíresebb bűnügyi és sci-fi írónak számít hazájában és az arab világban, művei főleg a fiatalok közt népszerűek. 1984-ben A halálsugarak (شعة الموت) című regényével irodalmi díjat nyert Egyiptomban, ezzel megalapozva egy jelenleg is futó, több mint 160 kötetes sci-fi regényfolyamot, amit jobb híján A jövő történetének (ملف المستقبل) fordíthatunk. Ebben a sorozatban szinte minden van, ami a sci-fibe kell: idegenek, űrutazás, csodafegyverek, gonosz tudósok és így tovább.

Ciencia Ficcion (spanyol)

A spanyol (barcelonai) Bruguera kiadó gondozásában 1971 és 1980 között jelent meg a (Selección) Ciencia Ficcion nevű antológia 40 száma. A kiadványban színvonalas sci-fi novellák jelentek meg főleg angolszász szerzők tollából. Az antológia oldalszáma 170 és 220 között ingadozott, címlaptipográfiája párszor változott. Szerkesztője Carlo Fabretti volt.

illusztrátor Angel Badía

Fiction becomes reality

Frank Kelly Freas: Animal Farm