Stephan Martiniére

Az idei Hugó-díj jelölések kapcsán az elkövetkező napokban végigvesszük a legjobb professzionális alkotó díjára jelölt művészeket.

Stephan Martiniére 1962. május 3-án született Párizsban. Középiskolába Párizs egyik leghíresebb művésziskolájába, a Chambre De Commerce Les Gobelins-be járt, majd animációt kezdett tanulni, de mielőtt befejezte volna munkát vállalt egy animációs stúdiónál és Japánba utazott. Ezt követően az USA-ba utazott, ahol hamarosan több hollywoodi filmben közreműködött, mint Az asztronauta felesége, az Ötödik elem vagy az Én, a robot. Képei 2000-ben jelentek meg először könyvborítókon, illusztrálta többek között Larry Niven, Vernor Vinge, Neal Stephenson és Michael Swanwick könyveit. Nyert többek között két alkalommal Chesley-t, egy alkalommal Hugót (emellett háromszor jelölték), öt alkalommal jelölték Locus-díjra és háromszor nyerte el a Spectrum-díjat. Jelenleg az USA-ban él.

Fiction, vol 3.

A Fiction (1953-1990) francia magazinról szóló utolsó bejegyzés.

Fiction, vol 2.

Folytatódjon a leghosszabb életúttal rendelkező francia magazin, a Fiction (1953-1990) bemutatása.

Fiction, vol 1.

Franciaországban 1953 októberében jelent meg az amerikai The Magazine of Fantasy & Science Fiction testvérlapja, a Fiction. Kezdetben a lap csak innen válogatott angolszász novellákat, később más újságokból is vett át. A másik nagy francia magazinnal, a Galaxie-vel ellentétben a Fiction-ben már a kezdetektől jelentek meg francia és európai sci-fi szerzők írásai, ezzel is fontossá válva a hazai piacon. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egészen 1990 februárjáig megjelent, összesen 412 számmal.

Az elkövetkező hetet ennek a magazinnak szenteljük.

Planéte

Már a Nouveau Planéte esetében láthattuk, hogy egy sci-fi magazinnak lehet olyan borítója, amiről senki sem gondolná, hogy sci-fi. Ez a helyzet a korábban bemutatott magazin elődjénél, az 1961 és 1968 közt 40 számmal megjelent Planéte esetében is.

Nouveau Planéte

A francia Nouveau Planéte (kb. Új bolygó) magazint 1968 és 1971 között adták ki. A 23 számot megélt (plusz két külön számot) magazin az 1961 és 1968 közt megjelent Planéte című kiadvány folytatásának tekinthető. A Nouveau Planéte borítóinak érdekessége, hogy a hetedik számtól kezdve a borítón mindig valamilyen emberi arc-ábrázolás kapott helyet.

J'ai Lu Millénaires

A francia J'ai Lu kiadó 1998 és 2004 között adta ki a Millénaires című könyvsorozatát, amelyben a francia és nemzetközi fantasztikum legjobbjait jelentette meg egyedi borítóval.

Satellite

1958-ban egy kis francia sci-fi rajongói csoport úgy döntött, létrehoz egy francia sci-fi folyóiratot. Ez a magazin lett a Satellite, főszerkesztője Michel Bénâtre és Hervé Calixte (valódi nevén Patrice Rondard) volt, Jacques Bergier pedig mint tudományos tanácsadó közreműködött, később Gerard Klein is munkatársa volt a lapnak. Az újságban a külföldi sci-fi történetek mellett francia szerzők műveit is közöltek, novellákat és regényeket is, folytatásokban. A magazin sajnos anyagi problémák miatt folyamatosan jelentős gondokkal küszködött, külsejében, terjedelmében, belső anyagaiban is sokszor változott, szerkesztőt és kiadót cserélt, de 1963-ban végül a 47. számával megszűnt.

Enki Bilal

Enki Bilal azok közé a francia alkotók közé tartozik, akit nem nagyon kell bemutatni. 1951-ben, az akkori Jugoszláviában született Bilal kilenc éves korában költözött szüleivel Párizsba. Itt fedezte fel a virágzó francia képregényeket, többek között megismerkedett az Asterix képregénysorozatot is jegyző René Goscinny-vel, aki inspirálóan hatott rá. Bilal első képregénye 1972-ben jelent meg, ezután hol rajzolóként, hol szövegíróként vett részt különféle comicok elkészítésében. Az 1980-ban útjára indított, saját maga által írt és rajzolt Nikopol-trilógia hozta meg számára a nemzetközi hírnevet. Ebből a sorozatból Bilal maga készített filmet 2004-ben Immortel (ad vitam) címmel. Idehaza egy másik fontos sorozata, a Szörny-tetralógia (máshol Hatzfeld-tetralógia, 1998-2007) első három része jelent meg, a befejező kötet még kiadásra vár. Bilal a képregények mellett markáns rajzolási technikájával a kiadók érdeklődését is felkeltette, így nem meglepő, hogy több sci-fi kiadvány borítóját készítette, így megtalálható munkája az Univers címlapján ugyanúgy, mint Verne-regények kiadásainál.

Lire la science-fiction?

A francia J'ai Lu kiadó 1975-ben indította útjára Jacques Sadoul főszerkesztésével az Univers című antológiát. A sorozat köteteiben "minden idők legvonzóbb, legvakmerőbb, legerőszakosabb és legintelligensebb SF írásai" kaptak helyet. 1980-ig évente 4 szám jelent meg, a 20. számtól kezdve éves antológiává alakult, ami 1990-ben szűnt meg.

Érdekesség, hogy az első szám borítóját Csernus Tibor (1927-2007) Franciaországban alkotott festő készítette (a franciák több remek illusztrációt köszönhetnek neki).

borító Tibor Csernus (Csernus Tibor)

A tovább után a többi.